Az utóbbi időben számomra érdekes dolgokra lettem figyelmes az emberek egészségügyhöz való viszonyrendszerében. Mi az, amiben hiszen? Mi az, ami felé fordulnak? Mi az, amit keresnek?

Egyik oldalon a gépek, a grafikonok, a számok - egzakt, körülhatárolt, szigorúan kimutatott dolgok. Ultrahangot keresnek, rtg-t, CT-t, MR-t, laborvizsgálatokat. Amikor azt mondom, hogy az orvosi vizit "pusztán" abból áll, hogy az orvos elbeszélget vele és megvizsgálja, nem érti. Nem érti, miért kell ezért fizetni. Ez semmi. Bezzeg az ultrahang! A labor! Az igen. Ő azt kéri. Sőt, ha lehet, az orvosi vizitet hagyjuk is el.

Másik oldalon a spiritualitás, a kínai gyógymódok, indiai gyógymódok, tibeti gyógymódok, az ezoteria, a homeopátia. Mind olyan dolog, ahol gép nulla. Ahol egzakt számok nem ismertek. Ahol a hagyomány, a hit az alapja a gyógyításnak. Nincsenek statisztitkák, nincsenek számok, van viszont hit és tradíció.

Miért lehet ez? Emögött emberi megváltozott igények állnak? Vagy esetleg a számokat, statisztikákat használó nyugati orvoslás spiritualitásának elvesztése? És az, hogy az embernek igenis szüksége van, megvan az ősi igénye arra, hogy a gyógyítás hittel legyen átitatva?