Eddig általában a mozgás egészségmegörző hatásáról szóltam, arra vonatkozó cikkeket, tanulmányokat szemléztem. Úgy vélem, hogy legfontosabb prevenciós eszköz - a mozgás - mellett érdemes szót ejteni a segítőkről is.

Egyik ilyen a szaunázás. A bejegyzés apropóját adja egy tegnap hozzám intézett kérdés: a kérdező gyermekkorában a szülei mindig azt mondták, "fiam, felhevült testtel ne menj hideg vízbe, mert belefulladhatsz". Mi igaz ebből, hiszen a szaunázás után aztán tényleg felhevült testtel csobanunk egy jót a jéghideg merülőfürdőbe...

Kezdjük ezzel a kérdéssel, illetve a rá adott válasszal.

Azt kell mondani, mindenkinek igaza van. Az igazság alapja egy különleges élettani idegi reflex. Ez pedig az arc érzőidegeiből kiinduló és a szív-ütésszámát (pulzus) szabályozó egyik idegen keresztül a szívbe jutó reflex, melynek az eredménye: az arcot érő hideg hatására a szív-ütészsáma (pulzsuszám) csökken. Exrém esetben a szív akár meg is állhat.

És ezen ismeret alapján lehet a kettő megfigyelés között különbséget tenni:

1. felhevült testtel ne ugorjunk hideg vízbe

Igaza van nagyanyáinknak, szüleinknek. Hiszen mi a jellemző a strandon? "De jót napoztam, irány egy fejessel a medencébe!" - és jöhet a reflex: arcot hideg víz éri, reflexesen csökken a szívfrekvencia. Nem is beszélve arról, hogy ez a reflex a pulzusszám mellett befolyásolja többek között a légzést is... Víz alatt pedig a légzés amúgy is problematikus nekünk...

2. szaunázást követően hideg vízzel mossuk le magunkat

Igaza van. Miért is? Mert a szaunázás szabályai a következő sorrendet javasolják: karok, lábak, hát, mellkas.
Igen, az arc hiányzik, illetve a legutolsó helyre kerülhet. Akkor, amikor a testünk már "megszokta" a hideget, a reflex már nem lesz olyan éles és erős.

Szóval jó szaunázást!