Sokszor éri vád az orvosokat, hogy nem tudnak másban gondolkodni, mint gyógyszer, gyógyszer és gyógyszer. Hogy miért nem az egészség fontos a számukra, miért a betegség.

Úgy látszik, ez a szemlélet nem teljesen az orvosok kiváltsága. Sőt megkockáztatom, az orvosok ilyen hozzáállása másodlagos jelenség. Mondom mindezt saját tapasztalat alapján.

A történet lényege, hogy gondoltuk volt, szakítunk a betegség-szemléletű megközelítéssel. Menedzserszűréseinket nem úgy zárjuk, hogy "íme, itt az eredmény, Önnek nincs betegsége, nem kell foglalkozni vele, egy év múlva jöjjön vissza." Úgy gondoltuk, ez az igazi betegség szemlélet. Ez az, amikor az ügyfelet, hacsak nem beteg, látni sem akarjuk, kezdjen magában amit akar. De NEM! Mi úgy gondoltuk, ilyenkor kell csak igazán foglalkozni az ügyfelünkkel, mindent megtenni annak érdekében, hogy egészsége minél tovább megmaradjon.

Az egészség megőrzésének kulcsa, meggyőződésem, a rendszeres mozgás, a helyes táplálkozás és a megfelelő kiakpcsolódás, lelki relaxáció. Ennek rendje és módja szerint minden menedzserszűrésen részt vett személynél a rövid - 15 perces - összefoglaló értékelés során külön kitértem a mozgásra, az étkezésre. Ja és gyógyszert nem írtam fel, mert minek, ha egészséges, illetve ha tudom, hogy a kezdődő eltérések (koleszterin, vérnyomás, derék- és nyaki fájdalmak, magasabb pulzusszám) mozgással és rendes étkezéssel mind mind normalizálhatóak több évtizeden keresztül.

Úgy látszik, az igyekezetem nem hullott termékeny talajra, vagy nekem sikerült nagyon rosszul átadnom. Lényeg a lényeg, hogy még orvosi mivoltom is megkérdőjelezésre került. Azon az alapon, hogy nem írtam gyógyszert...

Ja, azt elhiszem, hogy bogyókat kapkodni kényelmesebb mint naponta-kétnaponta 1-1,5 órát mozogni, odafigyelni az étkezésre, stb...

De akkor kérdem én: tényleg a gyógyszergyárakat kell szídni? Vagy előbb magunkba is nézünk, hátha a gyógyszergyárak csak a mi igényeinket elégítik ki...